Tornay András :Ötlet dalokhoz # 1 – Keresem

Parkolóban a gyorsaságot
Rohanásban a biztonságot
Tombolásban higgadtságot
Rácsok közt a szabadságot
Az emlékekben a kortalanságot
A fényképekben a fiatalságot
Kalandokban a vagányságot
Álmaimban a boldogságot
Játssz velem, hogy megismerjelek
Jöjj velem, hogy megkedveljelek
Ülj mellém, hogy megérintselek
Bújj hozzám, hogy megszeresselek
Mondj igazat, hogy megvédhesselek
Bonts szárnyakat, hogy elrepítselek

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 2 – Tanácsok

Találd meg a folyamatot
amiben a testből ember lesz
ragadd meg a pillanatot
amikor a részből végre teljes lesz
Utazz, repülj magasra
Próbálj nemes szívvel élni
És vigyázz nagyon magadra

Tornay András:Ötlet dalokhoz # 3 - Gyere velem

nem akarok tanácsokat
csak őszinte barátokat
ne adj nekem útravalót
inkább te is gyere velem

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 4 – Kereslek a tömegben

Kereslek a tömegben
Hátha újra megtalállak
Minden virághoz lehajolok
Talán a szirmok közé bújtál el
Hallgatlak a viharban es a csendben
Ott rejtőzöl minden esőcseppben
Mégis azt érzem valahol elrontottam
Lassú léptek helyett gyorsan elfutottam
Bárcsak titokban mellém ülnél csendben
kérdés nélkül válaszolnál
nyár lennel a télben

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 5 – Törékeny

Én egyfolytában hazudok magamnak is
Igyekszem erősnek, határozottnak tűnni
de nagybetűkkel rám van írva:
„Törékeny vagyok, kezelj óvatosan!”
Bárcsak egyszer meglátnád a táblákat
amelyek a nyakamban lógnak

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 6 – Vizsga

Már sok próbán átmentem az életben
azt hittem nem lesz többé vizsga
de most akaratlanul is itt állok
ünneplőben, izzadó tenyerekkel
s még a tantárgy nevét sem árulta el senki
sikerül-e, vagy megbukom
bárhogy szeretném is, de nem tudom
lesz lehetőségem majd javítani?

Tornay András :Ötlet dalokhoz #7 – Kihűlt a kávém

Kihűlt a kávém, a gyertyák már rég kialudtak
bámulom az ablakot amely csak sötét udvarra néz
hangok es zajok szűrődnek be
egy messzi sarkon autó fékez éppen
eltévedt egy madár, s keresi fészkét
összekavarodtak az évszakok
nem érkezett meg a pizzám sem
amit órák óta rendeltem
szomorú hang szól a rádióból

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 8 - Minden percben

Bandukolok a sötét utcán
emlékek és vágyak keverednek
minden percben dönthetek:
maradok vagy elmegyek
Minden percben dönthetek:
gyűlölök vagy szeretek
Minden percben dönthetek:
megtalálsz vagy kereslek
Minden percben dönthetek:
követlek vagy vezetlek
Minden percben dönthetek:
zokogok vagy nevetek

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 9 – Szeretnék már

Szeretnék már végre biztonságban lenni
kételyeim hátradobva csak előre menni
haza kell találnom, ezt biztosan tudom
az örök kóborlást mar borzasztóan unom
Idegen házak közt, idegen tereken
egy kicsi emberséget, az igaz szót keresem

Tornay András:Ötlet dalokhoz # 10 - Mese dal

Hol volt, hol nem volt
az én mesém csendesen kezdődött
a Király legkisebb gyermekeként
én is elindultam szerencsét próbálni
találkoztam törpékkel és tündérekkel
gonosszal is mostohával is
biztosan történt varázslat és csoda is
tarsolyomban ott lapul a hamuba sült útravaló
utaztam az ezüst tengeren is túl
de mégsem tökéletes a mesém
nincs benne hintó, üvegcipő es palota
mégis örökre élek, míg meg nem halok
mert van három kívánságom:
Szeretném, hogy szeress
Ha eltévedek, megkeress
És szeretnélek szeretni

Tornay András :Ötlet dalokhoz # 11 - Szeretnék

szeretnék ragyogni

de a világ a sötétet szereti

szeretnék jó lenni

de a jót nem veszi észre senki

szeretnék lassan élni

de a gyorshajtás a minta

szeretnék szeretni

ha szeretet lehet meg tiszta

szeretnék békében élni

de ma csak a háború a piacképes

szeretnék szépet teremteni

de a rombolás kap tapsvihart

szeretnék haza menni

de mindig csak rohanok

szeretnék valakit megmenteni

pedig csak áldozat vagyok

Tornay András :Felfelé

Felfelé lépdelünk
láthatatlan létrákon
levegőlépcsők hegyein
lélegzetvétel nélkül
felhők mögé lesünk

ahol

mennyországillat pajkossága
piheszögeket letépve oldoz fel
minden egyes tévedésünket

itt

összeolvad zöld és kék
elmosódik rút és szép
átalakul föld és ég

mert

csodát csicseregnek hárfák és virágok
arany lábnyomokat hagynak kristálylépteink

így

nyugodtan hajítsd el csomagjaid
s felejtsd álarcaid polcokon

mert

minden lecsendesül
kisimul az emlék és a harag
kéz nyúl feléd - lépj be
ez itt az utolsó pillanat

s máris
hazaérkeztél

Erdős Olga : Szürke

Néha szeretek szürke lenni,
vagy fekete inkább, esetleg
fehér, meg farmerkék -
egyszóval egyen,
hogy ne legyek feltűnő, ki-
hívó és rívó,
hogy befogadjon és
elfogadjon a tömeg:
,,mass" ahogy az angol mondja -
,,massza" - undorító, nyúlánk
és folyékony is, áramló, lüktető,
de mihaszna.
Tényleg, mi haszna így a létnek?
Hát én leszek újra, különc,
lázadó, furcsa lélek.

Fernando Pessoa: Mi az, mi messze van

Mi az, mi messze van,
S hozzám mégis közel?
Mily szél, illatfolyam,
Jön erre hangtalan,
Mit rejtett kert nevel?
Ha mondanák nekem,
Hinni sem akarnám.
A jó lég, érezem,
Látomást sző, szemem
Bár nem látja talán.
Nem tudom, álmodom,
Vagy épp elrévülök?
De érzem, ezt tudom,
Álmoké mosolyom,
Mert egy vagyok velük.

Ladányi-Turóczy Csilla fordítása





Tornay András :Tanács magamnak, magamtól, miattam

Nagy veszteség magamat nem szeretni!
Egyedül én élhetem az életem.
És vigyáznom kell rá.

Kovács-Popa Daniela: Tanulnom kellene

Tanulnom kellene a tiszavirágtól,
mily illanó az élet szépsége,
a pillanatnak élni ezen túl
és kézen fogva lépni közös révbe.

Tanulnom kellene, mit mesél a szél,
érteni a szavát a hajnali csendnek,
ó mily kín a vágy, annak aki él
szemem smaragdjában álmok rezegnek.

Tanulnom kellene a ragyogó naptól,
hogy meg kell halnom, hogy újjászülessek
s ha omló álmok porán szerelem vágya lángol
izzó hamvaiból erőt merítsek.

Tanulnom kellene a magányos holdtól
hogy van titok, mit senkivel sem osztok
s hogy nem leszek már sosem egyedül
még akkor sem, ha magam maradok.





Samia Serageldin

Némelykor úgy tartod kezedben a sorsodat, mint egy kaleidoszkópot. A legkisebb fordítás valamelyik irányba, egy döntés, ami így vagy úgy is történhet - és mindörökre megváltozik életed ábrája. Ám sosem tudhatod előre, milyen lesz a kép, csak miután egy icipicit elfordítod a lencsét az egyik vagy a másik irányba

Bartha Tamás: Útközben

Ne kérdezd: merre,
Meddig, hová visz az út?
Azt TUDD csak: HOGYAN!

Ferenczy Klára

Ha a szivárvány színei

fénybe olvadnak,

s lelkedben a csend

hangjai zenélnek,

köszönd meg léted,

hogy láthattad a csodát,

milliónyi rezdülését e

földi mesének.

Na jól van, elengedem magam....

Bíbor Kata:A színek bennem élnek

Fújjunk buborékot
olyan szivárványos gömböket
magunkból adjunk
színes varázst;
földre az eget
gondoljuk, rajzoljunk
violaszínt és tüzet.
S míg a zöld fű felett
száll a csöppke bűvölet
bújjunk közepébe
onnan nézzük
a Hold telt arccal hogy nevet
kacsint a tó szemébe
tükre visszanézi a csillagkupolát
akár szökőkútból a permet
hull ránk
a béke.
Ha kőnek pattanna szentsége
áhított reménye a Napnak
pukkanna
szóródna szét könnyűsége
a buborékos gondolatnak:
fújjunk újat.
Lásd, hogy növekszik piciből naggyá
vágyból gömbölyített csodává
lelkünk;
ez a pillanatnyi szépség
feloldja
kifújja belőlünk
a színtelenségek szomorú dallamát.

Stefan Klein

A pozitív érzések nem a sors ajándékai,
az embernek meg kell dolgoznia értük.

Bärbel Mohr

Ha nem tudsz dönteni, rendelj világosságot. Rendelj egy utasítást:
mi az, ami éppen helyes a számodra. Ismerd fel, amikor megkapod.
Bízz benne. Nem dönteni azt jelenti: most még vársz a döntéssel.
Egyáltalán NEM dönteni úgysem tudsz.

Antoine de Saint-Exupery

Egy lépés menti meg az embert. Azután még egy.
A lépés mindig ugyanaz, de a lényeg, hogy megtedd.

Ayrton Senna

Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak.
Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ".
Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz.
A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel
és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.

Arnold Bennett

Ha valakit a sors tóba kényszerített, csodákat művelhet, ha kétéltűvé válik. Bámulatba ejtheti a világot azzal, mire képes a sikeres alkalmazkodás érdekében. Mégis azt hiszem, ésszerűbben jár el, ha azon igyekszik, hogy kimásszon a tóból, és tartósan a parton rendezze be életét -kopoltyúk nélkül.

Danielle Steel

Vannak dolgok, amiket egyedül kell megtennünk. Ha át akarjuk ugrani az előttünk tátongó mélységes szakadékot, akkor nekifutás közben csak a saját hitünk adhat erőt. Nekünk kell ugranunk, és hinnünk kell önmagunkban.

Komáromi János: Haiku-szerelem

1.

csak egy érintés

megrezzent selyembőröd

kívántam újra

2.

hajadba szőttem

szemeimmel a Napot

mégis elhagyott

3.

szellő ölel át

- hunyt szemem mögött látlak -

Tőled érkezett

4.

csepp víz gördül

testeden végig szalad

irigyelt úton

5.

kebel-madarad

álmok bölcsőjét látom

érezném inkább

6.

csapongó ábránd

látlak ezer alakban

örök vágyaink

7.

mintha hallanám

kéj sikolyát a csendben

csituló rezgés

8.

tested látom még

ott hol egykor láttalak

szentté vált helyek

9.

elveszni jó volt

szeretetörvényekben

visszasírt idő

10.

azt hiszed a test

lélek nélkül csak anyag

de inkább halott

Mirtse Zsuzsa :Tükrös szív

Mit tehetne mást, gyűjtöget. Él, mint a Jóisten madárkája, ugrál ágról ágra, csipeget ingyen-magokat. Szereti az édességet. Barátfülét sok porcukorral, miegymást. Mélyebb összefüggéseket sejt állandóan, reggeltől estig. Olyanokat, amilyet senki más. Lát a szemével, az összessel, a harmadikkal is, bele, a dolgok mögé. Nem javítom ki. Nincs már mit javítani rajta.
Fél az öregségtől, pedig elég öreg már ahhoz, hogy legalább ettől ne féljen. Gyógyít, ha szerinte beteg vagyok. Gyógyít tehát mindig. Fürkészi a szememet, bajokat lát benne, bizonytalanságot és zavart, hát nem csoda, mondja és csóválja a fejét, de majd ő segít, csak hallgassak rá, ne tudjam már megint jobban, és főleg, higgyem őt el.
Lázas arcra nem jó, persze, persze, csak ha a lélek haldoklik, de ahhoz nagyon ért, fújom a leckét, amikor összenevetnek a hátam mögött. Van rajtam mit kalapálni, gondolom, ha úgy tetszik, hozzám egy egész kovácsműhely kevés. Hagyom magam tehát, remélem, használok neki. Hagyom, hogy gyógyítsa magát velem.
Amikor jön felém égszínű overalljában a szikrázó hóban, felhőkönnyeimmel a világot áztatom.
Milyen fiatal vagy, mondom.
Milyen fiatal vagyok, mondja.
Nem bízik meg bennem, szavamra, sosem.

Ki minek...

Biegelbauerer Pál: Töredék

Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem
lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósít-
hatatlanná,amit el akarunk érni.
Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ő nem.
A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat, menekülünk
A kapcsolatért nem tenni kell, hanem elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat.
Elengedni azt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt.
Mi az amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni.
Lenni olyannak, amilyen vagyok .Vállalni azt a csodát, aki vagyok.
Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni.
És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.

Benjámin László

Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak.

Vezérnek lássanak bár vagy muzsikus cigánynak.

Fölemel tisztelettel a világ vagy legyűr.

A páholyban, a porban az vagy, ami belül.

Osho

Élj örömben....élj a legbensőbb természetedben, tökéletesen elfogadva ami vagy. Ne próbáld mások elképzelései szerint manipulálni magad.
Egyszerűen légy önmagad, a hiteles természeted, és elkerülhetetlenül feltámad benned az öröm. Ha a fát gondozzák, locsolják, óvják, akkor
egy nap természetesen kivirágzik.
Amikor eljön a tavasz, hatalmas virágzás kezdődik. Ugyanez a helyzet az emberrel is. Törődj önmagaddal.
Találd meg a megfelelő termőtalajt a lényednek , a megfelelő éghajlatot, és hatolj egyre mélyebbre és mélyebbre önmagadban.Ne a világot fedezd fel,
hanem saját természetedet. Saját magad felfedezése a legnehezebb dolgok egyike. Hiába ismered önmagad, ha nem mersz kinyílni másoknak.
Sokaknak nyílt titok maradsz, mert félsz. Én is félek.
Valamennyit meg tudok mutatni, de a dolgok nagyobbik része zárva marad
a külvilág felé. Védem magam.

Próbáltam átalakulni mások igénye szerint, de rájöttem, az már nem én vagyok, és soha nem is lehetek. Én - Én vagyok, se több, se kevesebb.
Aki ismer, az megismert, és elfogad olyannak amilyen vagyok - a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. Nem vagyok sem jó, sem rossz, csak én.

Szabó Lőrinc :Kaland

Ahogy kiléptem a kapun,
nyakamhoz simult valami,
hátulról, puhán, melegen,
mint egy szerető karjai,

mint egy jókedvű szerető,
aki, ha van is rá tanú,
megölel és megcsókol és
azt mondja: ne légy szomorú!

Valaki megcsókolt, s noha
biztosra vettem, hogy kacér
támadóm csak a szél lehet,
a bolond áprilisi szél,

hátranéztem. S mert az a csók
olyan élő volt, igazán
csöppet se lepett volna meg,
hogyha valami földi lány

állt volna ott, a levegő
egy szökött tündére, aki
megunta égi életét
s velem akar kikezdeni.

Hátranéztem, és persze hogy
nem volt ott semmiféle lány.
Vagy mégis, magam se tudom,
valaki mégis volt talán,

mert örvénylett a nap, a fény,
s egy percre furcsa vonalak
villantak meg a levegő
átlátszó szoknyája alatt -

s megint hozzám simult a szél
s valamit fülembe súgott,
azt, hogy még mindig szemtelen,
még mindig fiatal vagyok.

Márai Sándor :Jelmez

Elmenni a farsang utolsó báljára, jelmezbe, mondjuk egy
író jelmezébe öltözve. A Szakács, a Márki, a Csillagjós kö-
zött egyszerre feltűnne az Író.
"Aha" - mondanák csalódva a táncolók.
 - "Olyan, mint egy ember."

A remekműről és a tündériről

Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel
tökéletessége mellettkell valami más is. A remekműben van valamilyen tündéri elem is, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen, oly gyöngéden és megejtően, mint ahogyan az északi fény világít a nyári éjszakában, valószerűtlenül s mégis fényszerűen, mert látni és olvasni
is lehet mellette. A remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos,
arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett - s legyen még valami más is.Tündéri is legyen. S minden öntudatosság mellett önfeledt is legyen.
Mérnöki szabályok szerint épüljön, de káosz is legyen benne, egy kávéskanálra való az ősködből,mely a csillagképek nyomában porzik, arany szemcsékkel. Tündéri nélkül csak "nagy" vagy "tökéletes" művek vannak.
Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes.
Csak sugárzik, a ,,csak álom" is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni;
az utolsó ecsetvonást,a tündérit az Isten végzi el.

Márai Sándor

Arról, amit az emberek kívánnak

Az emberek természetesen mindig azt kívánják az írótól, a magyarázótól, a kifejezőtől,hogy érdekeik szerint beszéljen. Az író nem teljesítheti ezt a
kívánságot, mert az emberi érdekek fonákok és egymással ellentétesek:
az író mindig csak az igazságot fejezheti ki, legalábbis ez a szándéka.
De ugyanakkor, amikor az emberek mohón és türelmetlenül megkövetelik az
írótól, hogy mondjon el helyükben és nevükben mindent,ami érdekük,
elvárják azt is, hogy páratlan és érdekfölötti legyen. Ezért tudnod kell,
hogy soha nem tehetsz kedvük szerint: ha érdekeiket szolgálod, elveszted magad,ha pártatlan vagy, elveszted az emberek kegyét,ha elmondod az igazat,
nem azt vizsgálják és bírálják, amit mondtál, hanem hiányokat fedeznek
fel majd művedben,kifogásolják, hogy ezt vagy azt nem mondtad, s számon kérik,miért nem mondtad?
Egy kalapostól senki nem kéri, csináljon cipőt is, egy susztertől senki, csináljon kalapot: de az írótól mindenki mindent kér, egyforma hévvel és
türelmetlenséggel.
Ezért ne hallgass soha, senkire, csak lelkedre és az Angyalra.

Márai Sándor

Hepp Béla :Egyszerű vers

Fejem fölött még néha ellebegnek
csintalan múzsák, apró kis angyalok
ilyenkor olyan boldogan teszem meg
hogy megmutassam Neked, amit adhatok.

Ha szemem behúnyom, a szóerdőbe lépek
ahol mint jó erdész otthon vagyok,
lenyűgöznek mindig virágpompás rétek,
vers-cserjék, regény-fák és apró csillagok.

Itt járni vágyom szüntelen és látni,
beszívni mind a Szellem illatát,
hallani ahogy az Élet nő, és bármi
megrezdül, hagyni futni rajtam át,

elheverni a zsenge aljnövényben,
a tökéletes apró verslábak tövén
vagy átlebegni félve, meg ne sértsem
a friss hajtást, roppant fát, akkor sem, ha vén,

kezembe fogni óvatos tenyérrel
a szerelem rózsáit, s illatukon át
átszállni egy másik világba kevés kell,
ha nyitva kínálod lelked ajtaját.

Ha haragzöld indák fonják át bokámat,
és fojtó szagukkal rontva intenek,
tudom, varázsszó erre a bocsánat,
akkor húznak le, ha szíved nincs veled.

Itt minden növény egy önálló kis élet,
önmagát kínáló, mesélő világ,
itt élek, ahol percről percre éled
új vágyhajtás, új szár, kibomló virág,

közel kell hajolnom, ha érteni vágyom,
válaszul megértőn, halkan suttogok,
minden csöpp moha és fűszál a barátom,
amiért ültettem én is itt magot.

Gyökér-szótövek, és míves fa-ragok,
ritmus-kacsok, teleírt levelek,
köztetek élek, s ha egyszer elhalok
itt bomlanék el szívesen, veletek.

Fejem fölött még néha ellebegnek
csintalan múzsák, apró kis angyalok,
tudom, te is jársz itt, csak így értheted meg
miért ez az erdő, s én miért vagyok

Paulo Coelho

Ahhoz, hogy a fény harcosa megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és óriási odaadásra van szüksége, mert nem mindig az az út vezet a célhoz, amit elképzelt.

(A fény harcosának kézikönyve)





Paulo Coelho

A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára.
Isten a csendet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradtságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára.
Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.

(A fény harcosának kézikönyve)

Paulo Coelho

A fény harcosa alaposan átgondolja, mit akar elérni. Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi kardját, megtölti szívét a szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal. De ahogy halad előre, rádöbben, hogy vannak olyan akadályok, amelyekre nem számított. Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre.

(A fény harcosának kézikönyve)

Paulo Coelho

A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.
Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.
- Ezen egyszer már keresztülmentem - panaszolja a szívének.
- Valóban, ezen már keresztülmentél - válaszolja a szíve.
- De nem léptél túl rajta.
És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.

(A fény harcosának kézikönyve)

Paulo Coelho

A fény harcosa hisz.
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne ,hogy a gondolkodása megváltoztatja az életét és mert biztos benne, meg is változik.
Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.Olykor megsérül.
Ilyenkor hallja a megjegyzéseket: - Milyen ártatlan!
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.És minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz.

(A fény harcosának kézikönyve)

Paulo Coelho

A fény harcosa néha úgy érzi, hogy egyszerre két életet él.
Az egyikben csupa olyan dolgot csinál, amit nem akar, olyan eszmékért harcol, amikben nem hisz. De van egy másik élete, amit olyankor él, amikor álmodik, olvas, vagy olyan emberekkel találkozik, akik úgy gondolkodnak, mint ő. A harcos hagyja, hogy két élete közeledjen egymáshoz.

”Van egy híd, ami összeköti azt, ami vagyok, azzal, ami szeretnék lenni”
– gondolja. Álmai lassanként mindennapjai részévé válnak, mígnem egy napon arra ébred, hogy készen áll arra, hogy megvalósítsa vágyait.
Akkor pedig nincs szüksége másra, mint egy kis merészségre.

 És két élete egybeolvad.

(A fény harcosának kézikönyve)